1-6. Starker János fölvételeiből közül ma elsőként az 1012-es jegyzékszámú, D-dúr darab szólal meg Johann Sebastian Bach hat csellószvitje közül. A művész 1959-ben játszotta lemezre a hat tételes szerzeményt a híres londoni, Abbey Road-i stúdióban. Starker e felvételeivel a műveket fölfedező Pablo Casals mellé került a nemzetközi komolyzene értékrendjében.
7-9. Bach után a neoklasszika korába lépünk. Szergej Prokofjev 1934-ben írta, de csupán átdolgozást követően, 1938-ban vitte közönség elé 58-as opusszámú, e-moll gordonkaversenyét. A mozgalmas és kísérletező szellemben fogant mű három tételes, zárótételében perpetuum mobilét idéző variációsorral, amelyben a gépek és a mozgókép korának lenyomatára ismerünk. A Philharmonia Zenekart Walter Süsskind vezényli.
