1-3. Világjáró muzsikusaink, Baráti Kristóf hegedűművész és Würtz Klára zongoraművész
Beethoven-ciklusából ma két önálló hegedűszonáta, az opus 23-as a-moll és a Tavaszinak is
nevezett, opus 24-es, F-dúr szonáta hangzik föl. Baráti Kristóf a szomszédos opusszámú két
szonátát szembeötlő karakterkülönbségeik ellenére szorosan összetartozónak tartja a fölvételhez
írott kommentárjában. Az 1801-ben keletkezett két szerzeményt eredetileg Beethoven is azonos
opusszám alatt kívánta megjelentetni, de a Tavaszi szonáta korai népszerűsége indokolttá tette, hogy
a kísérletezőbb a-moll szonátától külön kiadásban váljék hozzáférhetővé a zenebarátok széles tábora
számára. Ennek ellenére tematikus áthallások is kimutathatóak a darabok közt. Az a-moll szonáta
izgatott nyitótételének feszültségeit expresszív adagio és játékos scherzo után a záró rondó erősíti
meg.
4-7. Az a-moll szonátánál jóval népszerűbb F-dúr, „Tavaszi” szonáta gazdag melodikus
invenciójának és magabiztos könnyedségének köszönheti közkedveltségét. Témakezelésében
elegánsan váltogatja a két hangszer vezető szerepét. A rövidke Scherzo Beethoven ritkán
szóhoz jutó humorára is példát mutat.
8. A szonáták után most hallgassuk meg Beethoven opus 62-es Coriolanus-nyitányát a Clevelandi
Zenekar és Széll György fölvételéről. Az 1807-ben szerzett c-moll nyitány a közvélekedéssel
ellentétben nem Shakespeare, hanem a Beethoven baráti köréhez tartozó Heinrich Joseph von Collin
drámájához született, de a színdarab előtt végül egyszer sem hangzott el.
