1-3. Baráti Kristóf és Würtz Klára Beethoven-ciklusában ma elsőként a 30-as opusszámú szonátahármas harmadik, G-dúr darabja, más néven Beethoven 8. hegedű-zongoraszonátája hangzik föl. Az 1802-ben megjelentetett. I. Sándor cárnak dedikált szonátahármas Beethoven szokása szerint stiláris szélsőségeket tükröző darabokat fűz csokorba. A sorozat élén álló A-dúr befelé forduló és a középső, c-moll szerzemény lobbanékony hangjával ellentétben a cikluszáró mű kirobbanóan életteli, vitális.
4-6. A 30-as opusszámú szonátahármast követő évben, 1803-ban Beethoven cikluson kívüli szonátával jelentkezett. A 47-es opusszámú, A-dúr alkotás nagyobb lélegzetű minden korábbi szonátánál. Beethoven Rodolphe Kreutzer hegedűművésznek dedikálta a művet, amelyet azonban egy George Bridgetower nevezetű, mulatt hegedűs mutatott be a komponista jelenlétében. Újabb kutatások egyenesen azt állítják: a Beethovennel barátságban lévő Bridgetower volt a mű eredeti címzettje. Beethoven maga koncerttónusúnak nevezte a művet. Bárki volt is a szonátát ihlető hegedűs, kétségtelen, hogy rendkívüli virtuozitással rendelkezhetett – talán ennek tudható be, hogy Tolsztoj Kreutzer-szonáta című kisregénye a zene megbabonázó hatalmát állítja a középpontba.
