Kedves Hallgatóink! A világhírű, magyar kötődésű Beethoven-interpretátorok sorában ma a Budapesti Vonósnégyes jelentkezik egy 1961-ben, New Yorkban rögzített fölvétellel. A budapesti Zeneakadémia aranykorának kamarazenei hagyományait életben tartó kvartett 1917-es megalakulásától fogva kereken fél évszázadig szerepelt a nemzetközi zenei életben, igaz, változó tagsággal. Az alapítók, négy Hubay-növendék, Kolozsvárott tartották meg bemutatkozó hangversenyüket. Az első világháborút követően a vonósnégyes Berlinbe helyezte át székhelyét, ahonnan hamar meghódították a londoni koncerttermeket és stúdiókat, mi több, a tengeren túli komolyzenei világot is. A második világháború és személyes események alaposan átrendezték a kvartett tagságát. Felvételünk készültekor immár orosz származású muzsikusok tartják életben a magyar származású kvartettet: az első hegedűn Joseph Roisman, a második hegedűn Alexander Schneider, brácsán Boris Kroyt, csellón pedig Mischa Schneider muzsikál. Jascha Heifetz egy ízben így élcelődött: „Egy orosz anarchista. Két orosz egy sakkjátszma. Három orosz forradalom. Négy orosz - az a Budapesti Vonósnégyes.” Működésének fél évszázada során a kvartett több ízben játszotta lemezre Beethoven vonósnégyeseit. Most a 130-as opusszámú, 13., B-dúr kvartett és az 133-as Nagy fúga szólal meg előadásukban. A két szervesen összetartozó szerzemény Beethoven kamarazenei gondolkodásának összefoglalása, egyben a kvartettműfaj kereteinek kiszélesítése a végső határokig. A komponista teljes szabadsággal kezeli a műfaj konvencióit, és öntörvényű filozófiát, világképet fogalmaz meg hangokból. A Galicin hercegnek dedikált kvartett 1826-beli bemutatóján nagy sikert aratott a 2. és a 4. tétel, míg a finálét értetlenség fogadta. Beethoven ezért új zárótétellel látta el a művet, az eredeti finálét pedig Nagy fúga címen, külön szerzeményként jelentette meg.
