Zenei kincsestár

1. Köszöntjük Kedves Hallgatóinkat az opera ínyencmesterének, Rossininak világában! Rossini kora a polgári megelégedettség érzetét kelti - talán nem utolsósorban épp az ő operáinak köszönhetően, hisz a barokk arisztokratizmusa és a klasszika formaművészi irányultsága után Rossini negyed századában a zene mintha egyébre sem szolgálna, mint hogy önfeledten bizonyítsa az élet önmagáért való örömteli voltát. Mi sem jellemzőbb Rossini felfogására, mint hogy a zenekar példájával világítja meg a gasztronómiai örömöket: „A gyomor a karmester, … a fagott és a piccolo az üres gyomrot személyesíti meg számomra. …A tele bendő az öröm trianguluma, az élvezet üstdobja. Az evés, a szerelem, az ének és az emésztés - az életként ismert vígopera négy felvonása, és úgy követik egymást, mint a pezsgő buborékjai.” Nem tudni, hogy a világjáró magyar hegedűművész, Auer Lipót feljegyzése mennyire tekinthető hitelesnek, ám az biztos, hogy a Rossininak tulajdonított kijelentés teljes összhangban van az Egy török Itáliában című opera fergeteges nyitányával, melyet most - maradva a asztronómiai párhuzamnál - a Royal Philharmonic Orchestra és Evelino Pido karmester tálal fel önöknek.

2. Az Egy török Itáliában című opera nyitánya után hallgassák meg Rossini Hamupipőkéjének nyitányát. A darabot 1817-ben hallhatta először a római közönség. Rossini nem viseltetik különösebb tisztelettel az ismert mese iránt: álruhás szerelmi szerepcsere teszi vígoperává Hamupipőke könnyes történetét - no és a pazar fokozásokban gazdag muzsika, mint azt a nyitány bizonyítja.

3. Rossini Hamupipőkéjének nyitányát a Királyi Filharmonikus Zenekar játszotta. Befejezésül egy kevéssé ismert Rossini-operanyitány 1812-ből: La pietra del paragone. A Királyi Filharmonikusok élén Evelino Pido.