Hagyományok éltetői

Szent István udvarán-udvarán vagyon egy szép almafa. Föld adja gyökerét, gyökér adja fáját, fája adja ágát, ága adja bimbóját, bimbó adja virágát, virága adja almáját, almáját, dicsérjük a boldogságos Szűz Máriát. Zala megyében, Csácsbozsokon köszöntötték így az Istvánokat december 26-án, nevük napján. Másnap a Jánosok kerültek sorra. De a Máriáknak és a Zsuzsannáknak is jókívánságokkal teli versikékkel kívántak bőséges és hosszú életet névnapjukon. A hagyományos paraszti társadalomban fontos, közösségteremtő szerepe volt a jeles, közkedvelt névnapok megülésének. Később ez a szokás a munkahelyeken is megjelent, alkalmat adva arra, hogy kicsit a magánéletükbe is beavassák egymást a munkatársak.

Mióta és miért köszöntjük fel egymást a névnapokon? Milyen szokások kapcsolódnak az István és a János névnapokhoz? Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatóval beszélgetünk.