Maurizio Pollini és Claudio Abbado közös felvételeinek sorában ma Johannes Brahms opus 15-ös, 1., d-moll zongoraversenyét hallhatjuk a Berlini Filharmonikusokkal. Ez a nagyszabású, hősi nyitányra emlékeztető bevezetéssel induló versenymű az ellentmondások koncertje. Monumentális formái és tépelődő tónusai közül újra meg újra előbukkannak a zongora poétikus vallomásai, egy érzékeny, mindössze 21 esztendős művészlélek jellegzetesen romantikus arcéle. Akit felkavart mestere, Schumann öngyilkossági kísérlete és a nyomában támadt tartózkodó vonzalom Clara Schumann iránt. Akárcsak ez utóbbi érzelmet, Brahms a zongoraverseny terveit is éveken át hordozta lelke mélyén: előbb szimfóniaként, utóbb kétzongorás szonáta gyanánt kívánta megformálni a művet. Végül Joachim József tanácsait követve adta neki végleges formáját.
Brahms 1., d-moll zongoraversenye után Maurizio Pollini most Chopin 1., h-moll Scherzóját játssza.
