A vasárnap muzsikusai mától néhány héten át egy nagy formátumú zongoraművész és egy hasonlóképp korszakos karmester lesznek. Maurizio Pollini és Claudio Abbado számos megkerülhetetlen fölvételt készített a világ vezető zenekaraival. Ma a Berlini Filharmonikusok közreműködésével játszanak egy népszerű és egy újszerű zongoraversenyt. Elsőként Robert Schumann a-moll koncertjét.
Schumann 1845-ben elkészült, a-moll zongoraversenyét követően valósággal forradalmi változáson megy keresztül a műfaj Arnold Schönberg kezén, aki közel száz esztendővel Schumann után, 1942-ben alkotta meg a maga koncertjét zongorára és zenekarra. Schönberg, akinek életművét a szakirodalom három jól elkülöníthető szakaszra osztja, zongoraversenyét utolsó, összegző korszakában írta, amikor mind zeneelméleti téziseiben, mind szerzeményeiben véghezvitte a szakítást a zárt, úgynevezett tonális hangrendszerekkel. Schönberg célja ezzel egyfajta abszolút zeneiség, a hangnemi és tematikus kötöttségek alóli felszabadulás volt, amelynek következtében a zene közvetlenül önmagát jelentő, primér jelenséggé válik. Zongoraversenye ennek megfelelően híján van a szó szoros értelmében vett dallamoknak vagy témáknak, ehelyett zenei érzetek káprázatos kaleidoszkópját varázsolja a hallgató köré. A művet New York közönsége hallhatta első ízben, 1944-ben.
