Újesztendő délelőttjére egy olyan komponista szerzeményeiből válogatunk, akinek műveiben a bravúros könnyedség elegyedik elmélyült gondolatokkal – akárcsak az előttünk álló év napjaiban. Ma Gioachino Rossini lesz a Vasárnap Muzsikusa: a pesarói hattyú, aki, csakúgy, mint az Újesztendő első napja, két korszak: a klasszika és a romantika határán helyezkedik el. Harminckilenc operája, kamarazenéje és egyházi szerzeményei kimeríthetetlen dallaminvencióról és vérbeli olasz kedélyről tanúskodnak. Neville Marriner zenekara, a St. Martin in the Fields együttese ma négy nyitányt mutat be, elsőként az 1815-ben szerzett, félkomoly operaként hirdetett Torvaldo és Dorliska nyitányát. Érdekesség, hogy a jószerével ismeretlen Rossini-opera közvetlenül a népszerűségi listák élén található Sevillai borbély előtt keletkezett.
Két részlet következik az 1817-ben bemutatott Hamupipőkéből. Előadóik: Gregor József és Cecilia Bartoli – igaz, nem ebben az operában, hanem egy houstoni Sevillai borbélyban – színpadon is szerepeltek együtt. Közreműködik a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Operaház Énekkara Pál Tamás vezényletével, továbbá a Bécsi Volksoper Zenekara Giuseppe Patané dirigálásával.
Következzék az 1817-ben bemutatott Armida nyitánya, majd Figaro elmaradhatatlan belépője. Figaro szerepében Simon Keenlyside, a Müncheni Rádiózenekart Ulf Schirmer dirigálja.
Rossini szerzeményeiből összeállított utolsó füzérünkben a komponista drámai és komikus vénája egyaránt megmutatkozik. Az 1815 és 17 között keletkezett Edipo a Colono nyitányt követően Simon Keenlyside a Tell Vilmosból, Cecilia Bartoli pedig a Stabat Materből énekel. Műsorunkat az Ermione című, 1819-ben bemutatott tragikus Rossini-opera nyitányával zárjuk. Közreműködik az Ambrosian Singers énekegyüttes.
