A Zenei Kincsestárban az európai hangszeres műzene első virágkorába, a XV. századba teszünk látogatást a Londoni Régizenei Consort felvételeinek segítségével. A középkor templomi és világi énekei, valamint szerény hangszerkísérettel ellátott zarándok- és táncmuzsikái után ez az a korszak, amikor az Európa-szerte elterjedt dallamok immár leírt formában, mi több: a rendelkezésre álló hangszerek adottságaihoz igazított tónusban szólalnak meg. Melyek ezek a hangszerek? Az ütőhangszerek – csörgők és dobok - illetve a dudák-sípok-furulyák mellett mind előkelőbb szerep jut a pengetős és a vonós húros hangszereknek: lantféléknek és fiduláknak. Az ismert románcok és táncdallamok így a legváltozatosabb módozatokban, kódexformában jutnak el Európa udvaraiba és városaiba, hogy a társasági muzsikáláshoz éppúgy kellemes hátteret biztosítsanak, mint ahogy reprezentatív hangulatot teremtsenek az uralkodói bevonulások, lovagi tornák alkalmával.
