A Zenei Kincsestárban falusias muzsika szól úgy, ahogyan az 1700-as és 1800-as évek fordulóján a műzenében megjelent. A kor bizonyos idealizált nosztalgiával tekintett a falusi élet árkádiai ártatlanságára. Érthető tehát, hogy a szórakoztató zenében is meg-megjelentek a parasztmulatságok hangjai. Nemegyszer az eredeti paraszthangszerek alkalmazásával. Itt van mindjárt a pozsonyi Grassalkovich Antal herceg, később Batthyány József hercegprímás udvari zeneszerzője, Georg Druschetzky esete. Miután a cseh származású katonazenész elsajátította a korban divatos kamarazenei formákat – élükön a fúvós oktettra szerzett divertimentókkal –, érdeklődése olyan egzotikus hangszerek felé fordult, mint a fidula, a havasi kürt, a cimbalom, a facimbalom vagy épp a tekerő. B-dúr partitájában ezek a rusztikus hangszerek szép apránként átveszik a klasszikus kamarazene fúvósainak szerepét. A hercegprímás hagyatékában utóbb csakugyan föl is lelték ezeket az udvari körökben meglehetősen bizarrnak ható hangszereket… A Capella Savaria élén Németh Pál.
Georg Druschetzky paraszthangszerekre szerzett partitája után következzék hat ugyancsak falusi-külvárosi ihletésű Ländler legnagyobb kortársa, Mozart tollából. A Liszt Ferenc Kamarazenekar élén Rolla János.
