Ma esti válogatásunkban a régiek zenéje iránti érdeklődés egyik legkorábbi hazai példáját, a Benkő Consort eredetileg 1985-ben megjelent albumát ütjük föl. Attól fogva, hogy a műzene a barokk és a klasszika korában mindjobban elkülönült az egyszerű nép muzsikájától, a reneszánsz idején még széles körben ismert és számtalan formában új életre kelt melódiák jobbára csak a népzenében és sárguló kódexlapokon vártak a föltámadásra. Nem véletlen, hogy korhű megszólaltatásukhoz a lanfélék és reneszánsz furulyák mellett a népzenében máig használatos dudák és fidulák bizonyultak a legalkalmasabbnak. A Benkő Consort először XVI. századi táncainkat és Bakfark Bálint fantáziáit játssza.
A XVI. századi magyar muzsika után szólaljon meg a korabeli németföld és Németalföld muzsikája. Míg mifelénk jobbára csak a dallamváltozatok maradtak az utókorra, a művelt nyugaton nem egyszer már a szerzők – Michael Praetorius, Tylman Susato vagy Claude Gervaise – neve is jelzi: immár a műzene kezdeteinél járunk.
