Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma régi, tündökletes operaházi esték hangjai élednek újra a hangrögzítésnek hála. Hisz mint az köztudott: a színház, így az opera csodái is hamar kilobbanó természetűek, és csak a szív őrzi az emelkedett pillanatokat. Az opera nagy korszakának, a XIX. századnak legendás énekeseit már csupán a zenetörténeti könyvek emlegetik. Hangjuk elveszett a múlt ködében, és legföljebb a leírásokból és a nekik dedikált szerzeményekből képzelhetjük el, micsoda káprázatos lehetett művészetük. A huszadik század énekesei ennél jóval szerencsésebbek. Akadnak köztük, akiket épp a hangfölvételek tettek az egész világ kedvenceivé. Mások nem kerültek a nagy kiadók látókörébe. Az ő különleges művészetekről árulkodik egy-egy szerencsés módon fönnmaradt, gondosan restaurált fölvétel. Ilyeneket hallunk ma az ötvenes évek derekáról. A négy operarészlet hősnője, Maria Vitale 1924-ben született Milánóban. Habár énektanára a koloratúr szerepkör felé terelte, hamarosan kiderült, hogy Maria Vitale drámai szoprán szerepekben is remekel. Mi több: a Verdi- és a verista operák tündöklő csillaga Wagner-szerepeiben is elbűvölte közönségét. Noha egész Európát beutazta operaénekesként és koncertszólista gyanánt, pályája csúcsán saját elhatározásból visszavonult, hogy a tanításnak szentelje életét. 60 évesen hunyt el szülővárosában. Maria Vitale elsőként Médea áriáját énekli Luigi Cherubini operájának 3. felvonásából.
Maria Vitale sokoldalúságát bizonyítja, hogy Aida és Brünnhilda mellett Bellini Normáját is repertoárján tartotta. Következzék a címszereplő híres áriája, a Casta Diva.
Újabb bel canto ária: Lucrezia Borgia Prológja következik Donizetti operájából.
Maria Vitale befejezésül azt a szerepét idézi föl, amelyben Herbert von Karajan partnereként is dolgozott: Erzsébet imáját halljuk Wagner Tannhäuserének 3. fölvonásából.