Zenei kincsestár

A huszadik század második felének egyik legjelesebb dalénekese, Dietrich-Fischer Dieskau ma este elsőként Gustav Mahler 1883-ban keletkezett ciklusát, az Egy vándorlegény dalait énekli el a londoni Philharmonia Zenekarral, Wilhelm Furtwängler vezényletével egy 1952-ben készült fölvételről. Mahler maga írta a négy dal szövegét abban a stilizált, már-már szimbolista szellemben, amellyel a XIX. század végének városi embere nosztalgiázott egy idealizált, érintetlen természeti élet után. A ciklus tematikája semmi újat nem hoz a szerelmi költészet sokezer éves története után: boldogtalanság, száműzetés és az érintetlen természet sajgó szépsége. Mahler művének újdonsága a szimfóniáival egyenértékű, mesteri hangszerelésben rejlik.
Mahler Vándorlegény-dalai után Dietrich Fischer-Dieskau egy 1903 és 1975 között élt komponista, Boris Blacher három zsoltárát mutatja be Aribert Reimann kíséretével. A komponista a huszadik századi klasszikus zene szellemében erőteljesen törekszik a szentírási szöveg üzenetének érzékletessé tételére. Ezért sem hasztalan, ha a három zsoltár kezdősorait most felidézzük. Elsőként a 142. zsoltárt halljuk: "Hangos szóval kiáltok az Úrhoz." A következő a 141. zsoltár lesz. Kezdősora: "Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre." Befejezésül a 121. zsoltár hangzik el: "Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?"