Zenei kincsestár

Aki az eredet nyomába ered, nem egykönnyen jut az út végéhez. Ezt bizonyítja a világhírű régizenész, Giovanni Antonini esete is, aki évtizedek óta a barokk muzsika egyik legelső specialistája együttesével, az Il Giardino Armonicóval. Fölfedezőútjuk a barokk repertoár megkerülhetetlen kincseitől indult. Legfőképpen Vivalditól, akinek műveit Cecilia Bartoli partnereként és önálló lemezeken is friss felfogásban szólaltatták meg. Kalandozhattunk már velük kevésbé ismert barokk és korabarokk zeneszerzők művei között is, mintegy a korszakos szerzemények zenei hátterét föltérképezve. Antonini és muzsikustársai legújabb lemezükön még messzebbre merészkednek. Válogatásuk átfogja a XV.-től a XVII. századig ívelő időszakot, tehát a reneszánsztól vezet át a barokkba, mi több: a reneszánsz hangszeres muzsika kezdeteire vezeti vissza a barokk zene egyes törekvéseit. Méghozzá igen sajátságos nézőpontból. Lemezüknek "Az értelem halála" címet adták, és ezzel arra utalnak, hogy egyoldalú a nyugati kultúra történetét a racionalitás szemszögéből láttatni. Hisz a művészet minden korszaka telisteli bizarr, megmagyarázhatatlan és rejtélyes üzenetekkel, amelyeket talán csak a kortársak értettek, de esetleg ők sem egészen. Gondoljunk csak Bosch festményeinek szédületes látomásosságára, amelyet még a huszadik századi szürrealisták sem tudtak fölülmúlni. Hát még a zene, ez az érzékeinkre és érzelmeinkre a legmélyebben ható művészeti ág! Antoniniék olyan szerzeményeket válogattak e két évszázad terméséből, amelyek meghökkentő hangzásukkal és obskurus címválasztásukkal a megmagyarázhatatlan dolgok érzékeltetésére vállalkoztak.