Zenei kincsestár

Ha velünk tartottak egy héttel ezelőtt, együtt hallgathatták velünk Bartók Béla színpompás és teátrális 2. zongoraversenyét. Már ott, az 1931-ben elkészült 2. zongoraverseny esetében is kiderül, mennyire újszerű értelmezést adott Bartók a zongoraverseny műfajának. Szólista és zenekar viszonya számos változáson ment keresztül az évszázadok folyamán. Bartók a szimfonikus hangzás és gondolat komplexitásának szerves részeként és eszközeként tekintett a zongorára. 3. zongoraversenyében, utolsó alkotásában sincs ez másképp. Csakhogy az időközben eltelt majdnem másfél évtized fontos új minőségeket juttat szóhoz. Egyfelől drámaibbá válik a tartalom, másrészt szembeöltően letisztulnak a formai megoldások. Bartók markáns témáin néhol nyilvánvalóbban, másutt rejtettebben átsugárzik a magyar népzene hatása. A titokzatos, megejtően szép, egyben tragikus lassútételt madarak hangja ihlette, de természeti etűd helyett jóval inkább a csillapíthatatlan nosztalgia jut benne szóhoz: a háborút átélt ember nosztalgiája a béke, a halálos beteg nosztalgiája az élet után. A szólista ma is Anda Géza. A RIAS Szimfonikus Zenekar élén pedig ezúttal is Fricsay Ferenc.