Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma este egy különleges zenei kísérletre, beavatásra invitáljuk Önöket. Még akkor is így van ez, ha a zenei kísérlet alapját képező szerzemény épp 111 esztendővel ezelőtt, 1909-ben hangzott föl első ízben Prágában, odadobva kesztyűt a romantikus zenei ízlésnek. Pedig az újszerű alkotás szerzője még csak az elején jár annak az útnak, amelynek során alaposan fölforgatja majd a nyugati műzene egész rendszerét. Az 1874-ben született Arnold Schönbergről van szó, aki bár lényegében véve autodidakta módon képezte magát muzsikussá, Mahler barátjaként és Richard Strauss pártfogoltjaképpen hamarosan megkerülhetetlen zenei újítóként vált ismertté. Schönberg nevét elsősorban a 12 fokú skála és a hagyományos tonalitás érvénytelenítése kapcsán emlegetik. A Várakozás című zenés melodráma, egybefüggő monológ hallatán arra a meggyőződésre jutunk, hogy a komponista alapvető célja az volt, hogy az elemi indulati hatások közvetítőjévé tegye a zenét. A dallam csábításának ellenállva sikerült elérnie, hogy aggodalom, föllángolás, reménykedés és csalódás a maguk lelki valóságában jussanak szóhoz a Marie Peppenheim szövegére készült szerzeményben. Akárcsak egy antik drámában, ahol a szöveg deklamálását zenei hatások segítették! A hagyományos opera kritikusai gyakorta kérik számon a hősök és hősnők szenvedéseinek túlontúl szép, melodikus megformálását. Íme, az ellenpélda – nem véletlen, hogy Schönberg 111 éves alkotásában ráismerhetünk a kortársi operák szinte valamennyi zenei gesztusára! S hogy merőben véletlen egybeesés-e, hogy a tonalitással leszámoló zene épp a relativitáselmélet korszakának terméke, maradjon a szellemtörténet megfejtendő kérdése… A szólista Anja Silja, a Bécsi Filharmonikusok élén Ernst von Dohnányi.