Zenei kincsestár

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepestéjén Karl Richter és müncheni Bach-együttese az erre a napra komponált, 82-es jegyzékszámú Bach-kantátát mutatja be etalon számba menő fölvételükről. Ez az egyetlen, bariton énekszólóra szerzett kantáta kivételesen bensőséges és gyöngéd hangon fogalmaz. Bach úgynevezett harmadik kantáta-évfolyamának részeként keletkezett az 1727. februári Mária-ünnepre, amelyet a kor liturgikus gyakorlata Mária tisztulásának ünnepe gyanánt iktatott be a kalendáriumba. Az ünnep köztudomásúlag Jézus bemutatásának ünnepeként is ismeretes. A kantáta Simeon evangéliumi szavait idézi némi költői szabadsággal. Tóth Eszter fordítása szerint: "Elég nekem, hogy a Megváltó enyém, hiszen Ő az istenfélők reménysége! Sóvárgó karjaimba zártam Őt, s ez elég nekem! Megpillantottam, Hitem keblére szorította Jézust; s nincs már egyéb vágyam, mint mielőbb örömben távozni innen." A fölvétel szólistája Dietrich Fischer-Dieskau.