Zenei kincsestár

Ma esti kínálatunkban két viszonylag ritkán hallható Brahms-szerzemény szerepel. Amióta csak hangszeres virtuózok komponálásra adták a fejüket, zeneszerzői és előadói tudásuk megcsillogtatásának egyik legalkalmasabb eszköze a rögtönzött vagy tudósi munkával megszerkesztett variációk műfaja. Arra, hogy egyetlen zenei téma, ötlet mennyiféle tónusban, színárnyalatban, zenei formában és műfajban kelhet új életre, Bach, Haydn, Mozart és Beethoven számtalan remekművel szolgáltatott példát – hogy csak a legnevesebbeket említsük. Brahms esetében sincs ez másképp. 1856-ban egy önmagában is elbűvölő, himnikus szépségű saját témát vett munka alá, hogy a most következő 11 variációban kibontva voltaképp egy variációs formában írt rapszódiát nyújtson át nekünk. A zongoránál Wolfram Schmitt-Leonardy.

A 21-es opusszám alá sorolt két variáció-sorozat második ciklusa számunkra azért is különösen érdekes, mivel Brahms ezúttal egy magyar népies műdalt vezet át a zenei metamorfózis fázisain. A variációk alapját képező, Ez a kislány hamis kislány kezdetű dalt Brahms a föltételezések szerint magyar hegedűművész barátjától, Reményi Edétől hallotta.