Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban hamarosan megszólaló, remek vonósnégyes szerzőjéről a szélesebb közönség, de még a rendszeres koncertlátogatók alig-alig hallottak valaha is. Pedig az 1784 és 1853 között élt George Onslow muzsikáját nem kisebb pályatársak méltatták, mint Mendelssohn és Schumann. Szerzőnk fölmenői francia földre települt angol nemesek voltak. Amikor apja elérkezettnek látta az idejét, haza is küldte tehetséges fiát, hogy a Londonban föllelhető legelső mesterek, Cramer és Dussek mellett gyarapítsa zenei ismereteit. Később bejárta Európát: Bécsben és német földön tanulmányozta a divatos zenei irányzatokat. Nem is csoda, hogy elsősorban kamaraműveivel vívott ki elismerést. A londoni Filharmóniai Társaság ugyanakkor fogadta tagjai közé, amikor Mendelssohnt. Tíz évvel később, 1842-ben pedig neki kínálták föl Cherubini megüresedett székét a Zenei Intézetben. Mindezek ismeretében meglehetősen furcsa, de szerzeményeinek többsége csupán szerteszóródott kéziratokban maradt az utókorra. Első vonósnégyesének keletkezési ideje sem ismeretes: az 1800-as évek első két évtizedéből való. Harmadik tétele, a menüett Onslow szűkebb hazájának, Auvergne vidékének állít emléket egy jól kivehető folklórmotívummal. Az előadók: Gérard Jarry, Serge Collott, Bruno Pasquier és Michel Tournus.

A vonósnégyes után következzék a Románc Onslow vonósötöséből. Az imént hallott muzsikusokhoz Yvon Caracilly társul ötödikként.