Zenei kincsestár

Valahányszor az előző századforduló pezsgő művészeti életére, esztétikai forradalmaira utalunk, elsősorban a Párizsban működő avantgárd körök tevékenysége kerül szóba, külön is kiemelve a francia fővárosban időző orosz alkotók újításait. Az orosz művészeti forradalom – különös módon – épp a forradalmak városából, Párizsból hódítja meg a világot – legelsősorban Sztravinszkij és a Gyagilev-féle balettegyüttes révén. Kevesebb szó esik a törzsökös francia alkotókról, pedig ők is karakteres alkotásokkal gazdagították az új század zenei kínálatát. Maurice Ravel éppenséggel Gyagilev társulatának komponálta Daphnis és Chloé című balettzenéjét, amely az időbeli egybeesés dacára eltérő zenei törekvéseket követ, mint Sztravinszkij szerzeményei. Az 1912-ben bemutatott balett Hermész isten fia és a pásztorlány mondabeli történetét kelti életre. Ravel utóbb két szvitbe rendezte a balett rendkívül atmoszférikus, megjelenítő erejű tételeit. A mű komponálása során Ravel a baszk tengerparton nyaralt, és emlékiratai szerint a tengerpart látványa nagyban hozzásegítette az Égei-tengernél játszódó misztikus ókori történet fölidézéséhez. A Londoni Szimfonikusok ma az első szvitet játsszák el Pierre Monteux vezényletével. A fölhangzó tételek: Bevezetés és vallási tánc; Közös tánc; Dorcon groteszk tánca; Daphnis graciőz tánca; Lycéion tánca; Titokzatos tánc.