Zenei kincsestár

Amennyire elmaradhatatlanok egy-egy nagy zongorista repertoárjáról Beethoven szonátái, annyira különfélék azok a hangsúlyok, amelyeket egy-egy pianista az előtérbe állít. Ma egy igazán németes precizitású, ugyanakkor a bécsi klasszika kiegyenlítettségére törekvő, korszakos Beethoven-összkiadásból idézzük föl az 1., f-moll és a 24., fisz-moll szonátát. A zongorista az 1895 és 1991 között élet Wilhelm Kempff. Templomi orgonisták családjában látta meg a napvilágot, így nem meglepő, hogy Beethoven-olvasata architektonikus pontosságra törekszik. Szigorú kottahűsége a pátosz helyébe egyfajta elíziumi tisztaságot állít, ami nincs kárára az elemzőbb Beethoven-élménynek. Három teljes szonátagyűjteményt vett lemezre, és az elemzők szerint ujjai alatt újjászülettek Beethoven improvizatív, alkotó pillanatai. Sibelius egy ízben így fogalmazott: „Ön nem úgy játszik, mint egy zongorista, hanem mint egy ember.” Következzék az első, f-moll Beethoven-szonáta.
Wilhelm Kempff a következőkben a 24., fisz-moll Beethoven-szonátát játssza.