Zenei kincsestár

Amint Roberta Alessandrini és a Vittorio Parisi vezényelte Mantovai Zenekar játszani kezd, Önök is azonnal tudják majd: Mozart korában, a bécsi klasszika idejében járunk. Olyannyira, hogy a most következő, szép arányú hárfaverseny komponistája Mozarttal majdhogynem egy időben fejezte be földi pályafutását. Az 1742 és 1790 között élt Jean-Baptiste Krumpholz azonban – Mozarttal ellentétben – nagy figyelmet szentelt a hárfajátéknak. Ami érthető is, hisz eredendően hárfajátékos volt, akit sikerrel kecsegtetett a francia főváros, a királyi udvar és az arisztokrata szalonok rajongása a törékeny tónusú hangszerért. A cseh származású Krumpholz – a kettős pedálú hárfa alapeszméjének kiötlője – három esztendeig muzsikált a Haydn vezette kismartoni zenekarban, majd Marie Antoinette Versailles-i udvarának szolgálatába szegődött. A hárfa azonban nem csupán sikereket szerzett Krumpholz számára. Miután ugyancsak hárfavirtuóz hitvesét a francia forradalom zűrzavarában elcsábította és Londonba szöktette egy bonviván, Krumpholz a Szajnába vetette magát. 6. hárfaversenye szerencsére sem forradalomról, sem szerelmi tragédiáról nem tanúskodik: a kecsesség és a kiegyenlítettség mesterremeke.