Zenei kincsestár

A következő fölvétel több szempontból is különlegesnek mondható. A hamarosan fölcsendülő D-dúr csellókoncert komponistáját, az 1692 és 1770 között élt Giuseppe Tartinit elsősorban 135 hegedűversenyéről és ugyancsak hegedűre szerzett, virtuóz szólódarabjairól ismerjük. Tartini idejében a cselló még egyébként sem válhatott a hegedű valódi riválisává, hisz Stradivari újításai előtt elsősorban kísérőhangszerként volt használatban. Épp a hangszerépítés illetve a csellójáték fejlődésének dokumentuma, hogy Tartini mégis szerzett egy csellókoncertet és egy D-dúr versenyművet viola da gambára. Ez utóbbi, D-dúr koncert szólószólama mindazonáltal azt sejteti, hogy a komponista már a gambánál jóval változatosabb formálást lehetővé tévő csellóra is gondolt. A két kürttel még ünnepélyesebbé tett művet egy prágai udvari zenekar mutatta be 1723 és 1726 táján, most pedig a hangrögzítés történetének egyik legnagyobb csellistája, Msztiszlav Rosztropovics játssza el a Szent Pál Kamarazenekar és Hugh Wolff karmester társaságában.

Tartini muzsikájától nem vehetünk búcsút híres Ördögtrilla-szonátájának megidézése nélkül. A mű mai szemmel a zenei marketing valóságos remeke, hisz a komponista azzal keltett érdeklődést szerzeménye iránt, hogy elhíresztelte: a virtuóz darabot magától az ördögtől hallotta álmában. Andrew Manze a harmadik tételt játssza.