Zenei kincsestár

„Az igazság lényege egyszerű”. A filozofikus mondat a kortárs zene nagy újítójától, az észt származású Arvo Pärttől való, aki Prokofjev és Sosztakovics művészetétől jutott el először a különféle avantgárd törekvésekig, majd megismerkedve a középkori egyházzene bonyolult tonalitásával, végül elbűvölve a pravoszláv harangok transzcendens zengésétől, sajátos zenei szintézist alakított ki. Habár a komponista elsősorban egyházi kórusművei révén népszerű világszerte, zongorára írt művei is felmutatják ezt a fejlődési folyamatot. A holland származású zongoraművész, Ralph van Raat ennek szellemében készítette el remek lemezét Arvo Pärt zongoradarabjaival. A lemez élén a két korai, 1958-ból illetve 59-ből származó Szonatina áll, és az előadó nézetei szerint föllelhetőek bennük Pärt későbbi zenei törekvései: keresetlenség, a hangok önértékének és viszonylataiknak meditatív kiaknázása.

Az ugyancsak 1959-ben szerzett Partita különös reflexió a barokk műfajra és a barokk mesterek kompozíciós módszereire – már csak merész atonalitása okán is, amely meglepő fénybe állítja az ellenpont művészetét. Az első három tételt halljuk.

Arvo Pärt 1977-ben keletkezett „Arinuska”-variációi első hallásra is elárulják a tintinnabuli, harangzengés-stílus megalapozóját. A megejtő egyszerűségű alapmelódia már-már monoton ismétlődése meditatív hangulatot, az időtlenség érzetét kelti.

Ralph van Raat befejezésül két, 30 évnyi különbséggel komponált zongoradarabot játszik. A hetvenes években keletkezett Für Alina melankolikus búcsúvétel egy Nyugatra készülő észt lánytól, míg a Für Anna Maria egy tízéves kislány születésnapjára íródott.