Zenei kincsestár

Ha velünk tartottak karácsony második napján A vasárnap muzsikusának hallgatóiként, már megismerkedhettek minden idők egyik legjelentősebb karácsonyi zeneművével, Johann Sebastian Bach Karácsonyi oratóriumával. Az 1734-ben, Lipcsében keletkezett Karácsonyi oratórium voltaképpen hat egybefűzött kantáta, ami azt is maga után vonja, hogy eredeti, liturgikus rendeltetése szerint nem egybefüggően szólaltatták meg. Az első három szakaszt Karácsony napján, a második kantáta-hármas darabjait pedig Újévkor, január első vasárnapján illetőleg Vízkereszt ünnepén. Ma este ez utóbbi három kantátát mutatjuk be, az egyes szakaszok között vázlatosan ismertetve a Lukács evangéliumából illetve egy Johann Rist nevezetű költő koráljaiból összeállított szövegkönyvet. Az Újév ünnepére szerzett, negyedik kantáta Jézusnak a templomban való bemutatását ünnepli oly módon, hogy az egyes áriák és korálok litániaszerűen veszik sorra a Megváltó különféle megnevezéseit, mint például: Isten Fia, Üdvözítő, Emmánuel, Úr. Az előadók a legkiválóbb magyar oratórium-énekesek: Kertesi Ingrid, Németh Judit, Mukk József és Tóth János továbbá a Budapesti Failoni Zenekar és a Magyar Rádió Énekkara. A fölvétel dirigense Oberfrank Géza.

A negyedik kantáta az Újesztendő utáni első vasárnapra íródott. Az evangéliumi szövegek ezúttal Mátétól valók, a korálok pedig Georg Weissel és Johann Franck tollából. Az evangéliumi részletek a Háromkirályok látogatását beszélik el, a korálok, áriák illetve együttesek pedig – megfelelően a betlehemi csillag és a bölcsek gyanánt is ismert Háromkirályok szimbolikájának – a mennyei világosság és az isteni bölcsesség fölött elmélkednek, amelyek, ím, megjelentek a Földön.

A Karácsonyi oratóriumot lezáró kantáta az 1735-ik esztendő Vízkereszti liturgiája keretében hangzott el Lipcsében. A szövegek forrása Máté evangéliuma mellett azúttal Paul Gerhardt és Georg Werner. Az evangélista mellett ezúttal Heródes is szóhoz jut a recitatívókban. A történet az angyal figyelmeztetésével és a Háromkirályok hazatérésével végződik. A korálok és áriák részint az isteni terv elleni áskálódás hiábavalóságát zengik, részint diadallal ünneplik a jászolban fekvő Urat, aki a Föld minden királyánál hatalmasabb. Különleges „zenés teológia”, hogy Bach a Mindenség Királyát ünneplő zárószakaszban parafrazeálja a Máté-passióban is szereplő koráldallamot, ám míg ott a gyász és a töredelem tónusában, ezúttal a bűnt legyőző Megváltás örömében szólaltatja meg.