Magyar téka

Költő, író, szerkesztő. Battonyán született, abban az évben, amikor az MSZMP Politikai Bizottsága Rákosi Mátyás feltételhez kötött hazaengedéséről döntött. Amikor egy romániai magyar fiatal értelmiségi felgyújtotta magát a kommunisták brassói székháza előtt. Amikor Budapesten felavatták a piros metró első szakaszát. Amikor az Apolló-13 fedélzetéről elhangzott a híres mondat, hogy „… volt egy problémánk”. Amikor a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai tárgyalások második fordulóját tartják Bécsben. Amikor az Elnöki Tanács döntésével Tiszaszederkényből Leninváros lesz. Amikor Salvador Allende győz a chilei választásokon. Amikor az Egyesült Államok légiereje egy különleges bevetést hajt végre Észak-Vietnámban. Szóval 1970-ben.
Kialakult benne egy sajátos vonzódás a múlthoz és a gyermekkorhoz. Közös igazodási pontunk Debrecen. Vendégem karakteresen sovány arcával filmsztár is lehetne; viszont József Attila-díjas tényleg lett.
Egy versében azt írja:
„Égő lámpás, a jelenvaló Krisztus fénye.
Egy barkácsboltban vettem, és nem
jutott eszembe Krisztus, és az sem,
hogy gyerekként mindig letérdeltem
az oltár előtt, mintha Isten színe előtt –
És tényleg: az Atya nézett le rám
lábát a földgolyón tartva.”
Poós Zoltánnal beszélgettem.

Fotó: Horváth Péter Gyula