Zenei kincsestár

A szomszédunkban dúló kíméletlen és értelmetlen öldöklés arra is rávilágít, mennyire keveset tudunk a közvetlen közelünkben élő népek kultúrájáról, lelkületéről. Hisz a sokat szenvedett ukrán nemzetnek viharos évszázadai során nemigen adatott meg, hogy teljes jogú résztvevőként lépjen az európai kulturális színpadra. A dicső múltú kijevi nagyfejedelemség megszűnése óta ukrán szomszédaink fölváltva nyögtek litván és lengyel uralom alatt, váltak a cári Oroszország alárendeltjeivé és a kommunista szovjet birodalom ördögi terrorjának áldozataivá. Pedig az európai nemzeti öntudat ébredésével egyidejűleg az ukrán szellemi elit is nekilátott, hogy kialakítsa saját nemzeti karakterét. Kultúrájukat, irodalmukat és zenéjüket ennek ellenére mindmáig alig, vagy csupán az orosz szellemiség alfejezete gyanánt ismeri a nagyvilág. Ma az ukrán nemzeti zene egyik megalapozójától, az 1896 és 1938 között élt Viktor Sztyepanovics Kosenkótól hallunk lenyűgöző, fölfedezésre érdemes zongoraműveket. Ahogyan a nagy orosz komponistanemzedék fél évszázaddal korábban, Kosenko, aki Rimszkij-Korszakov egyik növendékénél tanult Szentpétervárott, ugyancsak arra törekedett, hogy méltó helyet biztosítson az egyetemes zenekultúrában hazája nemzeti örökségének. Ez a törekvés ihlette 1927 és 1929 között megalkotott 11 Etűdjét „régi táncok formájában”. A ciklus a barokk billentyűsszvitek formakincsét ötvözi a romantika pátoszával és az ukrán folklór harmóniavilágával. Ma este a két utolsó, monumentális tételt, a Passacagliát és Gigue-et halljuk a harkovi születésű Natalya Shkoda nagyszerű előadásában. Adja a Gondviselés, hogy a jótékonyságáról híres, tragikusan rövid életű ukrán komponista szerzeményei mielőbb a nemzetek és kultúrák közötti testvériség eszméit hirdethessék működése két fontos színhelyén: Harkovban és Kijevben is!