Zenei kincsestár

Különös, de az orosz romantika egyik nagy zeneszerzője, az orosz nemzeti iskola alapvetője voltaképp nem hivatásszerűen foglalkozott a muzsikával. Az 1833 és 1887 között élt Alekszandr Porfirjevics Borogyin – habár házasságon kívül született – egy grúz herceg fiaként a felső tízezer gyermekeinek kijáró neveltetésben részesült, ami magában foglalta a zenei képzést is. Tehetségére jellemző, hogy már gyermekkorában kiválóan zongorázott, fuvolázott és csellózott – mindemellett pedig a komponálással is megpróbálkozott. És bár sebészetet tanult – később a sebészeti akadémia professzora lett Szentpétervárott -, Balakirevvel, Rimszkij-Korszakovval, Muszorgszkijjal és Cézar Cuival alakították meg az orosz komolyzene első igazi műhelyét, az Ötök csoportosulását. A szakirodalom szerint a csoport tagjainak többé-kevésbé műkedvelő volta, az akadémiai köröktől való függetlensége tette lehetővé, hogy szembehelyezkedjenek a Rubinsteinek által fémjelzett, németes zenei iskolával. Hogy a zeneszerzésre csak afféle kedvtelésként tekintett, a töredékes formában utána maradt művek egész sora bizonyítja. Máig játszott operáját, az Igor herceget például Rimszkij-Korszakov és Glazunov fejezte be. Ma este fölhangzó 2., h-moll szimfóniáját Muszorgszkij a „Hősi” jelzővel illette. Az orosz melodikában és pompázatos hangszerelésben tündöklő szimfónia hét éven át formálódott, benne a szimfonikus irodalom egyik legvarázslatosabb lassútételével. Megszólaltatója ma a Seattle-i Szimfonikus Zenekar, élén Gerard Schwarz karmesterrel.