Zenei kincsestár

A XVIII. század zeneszerzői nem számítottak egy-egy műfaj specialistájának. A megrendelői igényektől és az előadói apparátustól függött, hogy egy zeneszerző misét, operát, triószonátát vagy épp szvitet, szerenátát komponált. A műfajok olykor egybe is mosódtak, az pedig vitathatatlan, hogy a melodikus gondolkodás, az egyedi dallam éppúgy megjelenhetett liturgikus zeneműben, mint színpadi alkotásban. Bizonyosság erre az 1749 és 1801 között élt Domenico Cimarosa, a nápolyi opera mesterének kamarazenéje, amelynek szinte minden egyes tétele megállná a helyét operaária gyanánt vagy operai jelenetképpen. Cimarosa üde és könnyed G-dúr Szextettjét Andrea Coen és a L'Arte dell'Arco együttese játssza Federico Guglielmo irányításával.

Cimarosa elbűvölő szextettje után következzék egy hasonlatosan könnyed kézzel írott oboanégyes F-dúrban. A szólista Paolo Pollastri.