Őrtüzek

Prof. dr. Prokopp Mária Széchenyi-díjas művészettörténész, az ELTE egyetemi tanára nemcsak a középkor, a reneszánsz kivételes ismerője, hanem a hazai egyházművészet támogatója, kortárs alkotók lelkes népszerűsítője és recenzálója is. Fő területe az európai művészet, és benne a magyar művészet helye. Kutatásai hozzájárultak a magyar középkori művészet nemzetközi elismertségéhez, nemzetközi szerepének, helyének megtalálásához. 1969-ben kapott kinevezést az ELTE BTK Művészettörténeti Tanszékére. A mai napig az egyetem professzora. Ötven éve tanítja a középkori magyar és egyetemes művészettörténetet. Kutatómunkája középpontjában a magyar művészet európai elhelyezése áll. Erről szólt a 14. századi gömöri falképeket bemutató doktori disszertációja is. Kandidátusi dolgozata 1976-ban az itáliai protoreneszánsz Trecento-művészet európai kisugárzásával foglalkozott. Ezt az 1983-ban angol nyelven megjelent könyvét idézik a legtöbben.

Pályafutásának egyik kimagasló, talán legnagyobb hazai és nemzetközi visszhangot kiváltó fejezete az esztergomi várban zajló falkutatásokhoz, feltárásokhoz, rekonstrukciókhoz kötődik, Botticellihez és Vitéz János dolgozószobájához. Nemzetközi hírű felfedezése, hogy Sandro Botticelli pályája elején Vitéz János studiolójában festette erényallegóriáit. Prof. dr. Prokopp Mária művészettörténész most is nagyon aktívan és hatalmas lelkesedéssel dolgozik. Lenyűgöző pályájáról, esztergomi gyökereiről, az inspiráló családi közegről, a küzdelmes tanulóévekről, a középkori művészet szerepéről, a középkori Magyar Királyság nagyhatalmi státuszáról, családjáról, szüleiről beszélgettünk.