Édesanyám főztje

Sokan gondolják úgy, hogy az evés és az ivás nem pusztán az éhség és a szomjúság csillapítása. Azt szinte természetesnek vesszük, hogy a Biblia úgymond táplálkozáshoz kötődő jelenetei túlmutatnak önmagukon: a mannától és az egy tál lencsétől kezdve a víz borráváltoztatásán és az ételszaporításon keresztül az utolsó vacsoráig és így az eucharisztiáig. A hétköznapokban viszont sokkal nehezebb a dolgok mögé látni – már az is fejtörést okozhat, valójában miért is szeretünk egy ételt? Mi formálta az ízlésünket és az ízlelésünket? Milyen háttérkapcsolat lehet a táplálék valamint a gondolataink-érzelmeink között? Ha megfelelő marketingfogással fogalmazok, akkor azt mondom, hogy a magyar gasztropszichológia atyja hasonló problémákat feszeget, egyben meg– vagy feloldási lehetőségeket is kínálva. Ő maga egyébként némi előzetes tapasztalatszerzéssel jutott el a diplomáig, ám a főzés nem volt a batyuban. Szakemberként több területen is kipróbálta magát. Erre a korszakra esnek az apás szülés, vagy a hospice mozgalom kezdetei. Üdvözlöm Önöket a lelkeket zenével elvarázsló Máry Szabó Eszter nevében is. Nagy György András vagyok. A sok-sok szállal Debrecenhez kapcsolódó Forgács Attilát kérdeztem.
/A portré Simon Gábor felvétele/