A vasárnap muzsikusa

Köszöntjük Kedves Hallgatóinkat a romantikus zene vadregényes erdőrengetegében! Ma délelőtt két igen ritkán emlegetett zeneszerzőt mutatunk be egy-egy figyelemreméltó zongoraversenyükkel. Az efféle ritka találkozások márpedig kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy megismerkedjünk azzal a zenei hátországgal, amely a legismertebb komponisták zenei fejlődésének tanúja és alakítója volt. Első félig-meddig elfeledett komponistánk az 1771 és 1858 között élt Johann Baptist Cramer. Zenészdinasztiában látta meg a napvilágot, és nem is akárhol. Apja a kor leghíresebb zenekarában, a mannheimi együttesben hegedült, és mesterei között tudhatta Mozart kedves zenészbarátait, Stamitzot és Cannabichot. Az ifjabb Cramer pedig a Mozarttal zongorapárbajra kelő Muzio Clementi volt. 17 évesen európai koncertkörútra indult, és ettől fogva töretlen siker övezte működését. Csak zongoraszonátából 105-öt írt, etűdjeit pedig Beethoven is nagyra értékelte. Az általa alapított zeneműkiadó ma is működik. Most hét zongoraversenye közül halljuk az 5., c-moll szerzeményt, amely a kor élvonalát képviseli, így alkalmas rá, hogy érzékeltesse velünk a XVIII. és a XIX. század fordulójának lenyűgöző zenei gazdagságát. A szólista Akiko Sagara, a Luxemburgi Rádiózenekart Pierre Cao vezényli.

A következő, egyetlen tételből álló D-dúr zongorakoncert szerzője a svéd Franz Adolf Berwald. 1796 és 1868 között élt, és a stockholmi udvari zenekar hegedűseként kezdte meg zenei pályáját. Huzamosabb ideig élt Berlinben, így szülőföldjére hazatérve a német koraromantika nagykövete vált belőle. Életműve műfaji tekintetben igen színpompás: szimfóniát, versenyműveket, operákat, de még operetteket is komponált. 1855-ből való, némiképp Schumann világát idéző versenyművét Michael Ponti játssza a Dél-Nyugat-Német Kamarazenekarral, Paul Angerer vezényletével.