A romantika hatalmas vadonában tett körutazásunk mai állomásán az orosz nemzeti iskola atyamestere, Milij Balakirev életművéből kapunk ízelítőt. A Cézar Kjui, Muszorgszkij, Borogyin és Rimszkij-Korszakov társaságában létrehozott Ötök csoportosulásának szellemi vezére Nyizsnij-Novgorodban látta meg a napvilágot 1837-ben. Szentpétervár egyik legsikeresebb zenepedagógusaként, Glinka hatására sikerült fölkeltenie a felnövekvő muzsikusnemzedék érdeklődését a nemzeti folklór iránt. Volga-menti gyűjtőútjai az orosz népzenekincs megmentőjévé tették. Épp ez vezette ellenségeskedéshez a németes iskolát képviselő Rubinstein-fivérekkel, akik amatőrizmussal vádolták. Mint arról hamarosan Kedves Hallgatóink is meggyőződhetnek, Balakirev szenvedélyes és színpompás muzsikája méltán vált példaképpé Muszorgszkij vagy Rimszkij-Korszakov számára. 1., C-dúr szimfóniájának nyitótételét az Orosz Állami Szimfonikus Zenekar játssza Igor Golovcsin vezényletével.
Következzék az Islamey – Keleti Fantázia című Balakirev-alkotás 1869-ből, amely a kaukázusi folklórkincs keleties elemeiből merít.
Az Oroszország című, 1884-ből való színpompás zenei tablóval folytatjuk Balakirev életművének megismerését.
Balakirev 1856-ban az előző évben komponált 1., fisz-moll zongoraversenyével mutatkozott be a szentpétervári közönség előtt. A szólista Anasztazija Szeifetdinova, az Orosz Filharmonikusok élén Dimitrij Jablonszkij.
