Ha nekünk szegeznék a kérdést, ki is volt az 1840 és 1897 között élt Alphonse Daudet, legtöbben bizony gondolkodóba esnénk. Az sem igen segítene, ha a kérdező műcímeket sorolna: A kis izé; Tarasconi Tartarin; Levelek a malomból. Ha pedig az Arles-i lány kerülne szóba, mindenkinek Bizet neve jutna az eszébe. 1872-ben ugyanis ő komponált kísérőzenét Daudet színdarabjához, és miközben a naturalista iskolához sorolható francia író nevét ma már jobbára csak az irodalomtörténészek ismerik, az általa megalkotott Arles-i lány Bizet-nek hála mind a mai napig hódít a hangversenytermekben. Ami annál is inkább érdekes, mivel az író hevesen tiltakozott a megzenésítés ellen, amely utóbb a halhatatlanságba juttatta. Igaz, Bizet karakteres közzenéi jószerével leváltak a színpadi műről, és önálló életre keltek két szvit formájában, amelyek közül a másodikat már a komponista halála után állították össze a népszerű részletekből. A teljes, eredeti kísérőzenét ritkán hallani. Ezért is megy ritkaság számba Michel Plasson most következő felvétele, amelyen a teljes művet szólaltatja meg a Toulouse-i Városi Zenekarral. A melodramatikus történet egy szerelmi tragédia és egy anya szenvedése köré szerveződik, és Bizet kivételes érzékkel szőtte bele a színhely, Provence népies zenéjének elemeit.
