Ha valaki megkérdezte volna az ifjú Mendelssohnt, kiket is tekint legfőbb példaképeinek, talán a ma fölhangzó két szerzeménnyel válaszolt volna. E-dúr kétzongorás koncertje maga a mozarti derű és kiegyensúlyozottság. Akárcsak a fél évszázaddal korábbi, salzburgi házikoncerteken, ahol Mozart vagy egyik-másik növendékével, vagy nővérével, Nannerllal művelt efféle zenei fényűzést. A mindössze tizennegyedik életévében járó Mendelssohn szintén nővérével, Fannyval mutatta be a darabot a család házi zenekarával – éppenséggel egy vasárnap délelőtti koncerten! És csakugyan: a mű igazi vasárnap délelőtti muzsika, emelkedett és egyben játékos. A mai két szólista Benjamin Frith és Hugh Tinney. Az Ír Rádió és Televízió zenekarának élén Proinnsías Ó Duinn.
Nagy sikerű londoni orgonakoncertjein Mendelssohn fölváltva játszotta Bach darabjait és saját improvizációit. Ez adta az ötletet egy londoni zeneműkiadónak, hogy hat orgonaszonáta szerzésére kérje föl Mendelssohnt. Ezek közül halljuk most az 1., F-dúr szerzeményt William Whitehead előadásában a Buckingham Palota báltermének orgonáján, ahol Mendelssohn is játszott, noha a mostani, 1818-ban épült hangszert csak később helyezték el itt. A mű elsőrangú stílusismeretről – és a nagy Bach iránti hódolatteljes tiszteletről vall.
