A következő hét remek fölvétel ismét arról tanúskodik, hogy az egy héttel ezelőtti és a mai vasárnap muzsikusa, az 1835 és 1921 között élt Camille Saint-Saëns alighanem a francia romantika legizgalmasabb, leginkább sokoldalú komponistája. Nem csupán az általa művelt műfajok sokszínűsége erre a bizonyosság, de az a tény is, hogy a nagy szaktudás és formakultúra mellett a zeneszerző sosem volt eredeti ötletek, briliáns megoldások híján. Elsőként a méltán népszerű Havanaise-t halljuk Howard Zhang és az Esterházy Miklós Sinfonia előadásában, Takuo Yuasa vezényletével.
Saint-Saëns három hegedűversenye közül most a 3., h-moll szerzemény nyitótétele hangzik föl 1880-ból Fanny Clamagirand és a Sinfonia Finlandia Jyvaskyla remek fölvételéről. A karmester Patrick Gallois.
A Saint-Saëns életének utolsó évéből, 1921-ből való, elragadó Esz-dúr klarinétszonáta nem csupán a zeneszerző hívei, de a hangszer kedvelői számára is valódi ínyencség. Kimball Sykes és Stéphane Lemelin a nyitóallegrót játssza.
Saint-Saëns változatos kamarazenéjének egy ismertebb darabja, a c-moll csellószonáta következik 1973-ból. Az első tételt halljuk Maria Kliegel és Francois-Joel Thiollier előadásában.
A két szonátarészlet után az 1., F-dúr zongoratrió izzó kezdőtétele szólal meg 1863-ból. A Joachim Trió muzsikál.
Saint-Saëns két hegedű-zongoraszonátája közül az, első, d-moll szerzemény 1885-ben keletkezett. Ian Brown és Michiko Kamiya az első tételt játssza.
„A világ legjobb orgonistája.” Saint-Saëns ezt a dicséretet nem mástól, mint Liszt Ferenctől kapta. Ha közel másfél évszázad elteltével kíváncsiak vagyunk rá, mivel érdemelte ki a nem mindennapi elismerést, leginkább a mester orgonaműveiből következtethetünk hangszerkezelésére. Robert Delcamp a monumentális Esz-dúr Fantáziát játssza.
