Urunk megváltó szenvedésének és kereszthalálának megünneplését méltó módon vezeti be az egyik legkorábbi ismert passió-megzenésítés. Orlando di Lasso Máté-passiója az egyik legelső példa arra, hogy az evangéliumi szövegek recitáló előadását illusztratív és drámai betétek tarkítják a madrigálok érzelmességére és a többszólamú kóruséneklés kifejezőerejére alapozva. A hamarosan fölcsendülő előadás karmestere, Bo Holten arról ír, hogy a passió a reneszánsz idején fokozatosan lépett ki a gregorián énekelt beszéd visszafogott világából, és vált afféle templomi drámává, amelyet a protestáns országokban a közösség áhítatos énekei is kiegészítettek – mint erre Bach passiói utalnak. Lassus Máté-passiója megmarad az evangéliumi szöveg minél hatásosabb megéneklése mellett. A virágvasárnapi szakasz Péter árulásáig követi az eseményeket. A mű 1575-ben, Münchenben hangzott föl első ízben, és mivel Lassus csupán a többszólamú szakaszokat vetette papírra, a jelen előadás a korabeli római előadásmódot veszi alapul az Evangélista és Jézus recitativóinak tekintetében. Őket Torsten Nielsen és Lauritz Jakob Thomsen személyesíti meg, a dán Musica Ficta énekegyüttes élén Bo Holten.
