Húsvéti előkészület gyanánt is hallgatható, valódi ritkasággal búcsúzunk az 1865 és 1936 között élt Alekszandr Glazunov szerzeményeitől. Sorozatunk befejezéseképpen A zsidók királya című szimfonikus oratóriumot mutatjuk be Önöknek. A mű eredetije egy Jézusról szóló színdarab kísérőzenéjeként keletkezett, de Glazunov, aki kezdetben sokat bajlódott a színdarab és a zenemű összefésülésével, a zenei anyag önállósításában látta a végső megoldást. A keletkezés szokatlan körülményei szolgáltatnak magyarázatot arra, hogy a dráma címszereplője a zenei tételekben egyáltalán nem jelenik meg. A kórussal megerősített nagyszabású tételek a tanítványok Jézussal kapcsolatos élményeit és hozzá forduló fohászait juttatják szóhoz. Orosz zeneszerzőről lévén szó természetes, hogy a kórusok a pravoszláv egyházi ének tónusában hangoznak föl. Ha pedig velünk tartottak a megelőző vasárnap délelőttökön, Önöket sem lepi meg, mennyire otthonosan mozgott a komponista a Biblia világához is illő keleties hangsorok között. A szerzemény hatalmas zárókórusa a halál fölött diadalmat arató Krisztust dicsőíti. A megrendítő szépségű oratórium elsőként a cári őrezred énekkarának előadásában szólalt meg 1914-ben, épp a világégés küszöbén. Tragikus egybeesés, hogy aktualitása napjainkban mennyire megnövekedett. Hallgassuk az élet és halál Uraként megidézett Krisztusra vetett tekintettel Glazunov A zsidók királya című szerzeményét. A Moszkvai Capella és a Moszkvai Szimfonikusok élén Igor Golovcsin.
