A vasárnap muzsikusa

Az 1865 és 1936 között élt orosz romantikus komponista, Alekszandr Glazunov kivételesen színgazdag zenekari életművéből ma elsőként egy 1890-ben keletkezett „zenei látképet” csodálhatunk meg. A 25 éves zeneszerző ezzel a művével az orosz nemzeti iskolához illetve az Ötök nevű csoporthoz való tartozását kívánta kifejezésre juttatni. Nem csak a mű hangvétele jellegzetesen orosz, de témaképpen is nemzeti szimbólumot választ. A mű három tétele a középkori eredetű moszkvai erőd és cári palotanegyed, a Kreml hangulatát idézi meg. Az első tétel egy népünnepélybe vezet. A második a Kreml kolostorait és hagymakupolás templomait jeleníti meg. A zárótétel egy képzeletbeli herceg ünnepélyes megkoronázását eleveníti föl. A Moszkvai Szimfonikusokat Konsztantyin Krimec vezényli.

Következzék két alkotás Glazunov szimfonikus költeményei közül. A Lírikus költemény a húszas éveinek elején járó zeneszerzőt, az Epikus költemény a négy évtizeddel későbbi, immár Párizsban élő Glazunovot állítja elénk. Glazunov a francia szépművészeti akadémia tiszteletére szerezte a művet, éppen ezért az A – C – A – D – E; szolmizálva MI hangsor képezi kiindulópontját.