Wagner, Beethoven, Mendelssohn és Debussy orosz rokona
Szerkesztő: Marton Árpád
A méltatlanul ritkán játszott orosz romantikus komponista, az 1865 és 1936 között élt Alekszandr Glazunov színpompás szerzeményei közül ma két olyan alkotást játszunk le, amelyek a természet élményét ültetik át hangokba. Glazunov ezzel nem hozott újat a zenetörténetbe. Hisz az első, ember alkotta hangszereken máris madárhangok és egyéb természeti hanghatások szólaltak meg. A barokk concertók világában se szeri, se száma a kakukkokat, pacsirtákat megjelenítő műveknek. Haydn tyúkról is, medvéről is írt szimfóniát. Az olyan lenyűgöző jelenségek pedig, mint a tenger, Mendelssohntól Debussyig számtalan zeneszerzőt rabul ejtettek – nem is szólva az operaszínpadokon a barokktól fogva rendszeres tengeri viharokról. Glazunov zenekari Fantáziája még az előzmények ismeretében is ámulatba ejt képszerűségével, láttató erejével. A nyugodt tengert vihar dúlja föl, majd a lecsillapodott víz fölött diadalmasan felragyog a nap – összegezhetnénk a mű programját, de a zenei tabló ennél jóval gazdagabb. Glazunov Wagner emlékének ajánlotta 1899-ben szerzett alkotását, és kritikusai – élükön Rimszkij-Korszakovval - számon is kérték rajta a wagneri tónusok használatát. A Moszkvai Szimfonikus Zenekar élén Igor Golovcsin.
Ha az elhangzott szimfonikus fantázia, A tenger esetében Mendelssohnt és Debussyt emlegettük Glazunov szellemi rokonai gyanánt, az orosz mester 7. szimfóniája mindannyiunknak Beethovent juttatja eszébe. Nem csupán F-dúr hangneme, de elnevezése is Beethoven 6. szimfóniájára utal. Glazunov 1902-ben szerzett Pastorale-szimfóniája mindazonáltal komorabb, kevésbé önfeledt, mint Beethovené. Olykor mintha Schumannt, Mendelssohnt hallanánk – az orosz vidék hatása alatt… A Moszkvai Szimfonikusokat Alekszandr Anyisszimov vezényli.
