Az 1865 és 1936 között élt Alekszandr Glazunov kitüntetett szerepet szánt szerzeményeiben a csellónak. Alexander Rudin és az Igor Golovcsin vezényelte Moszkvai Szimfonikusok most következő felvételei is erről tanúskodnak. Az 1900-ban keletkezett, elégikus Trubadúrének a szólóhangszer éneklő karakterére épít.
A szólócsellóra és zenekarra szerzett Két darab – a Melódia és a Spanyol szerenád – a húszas évein épphogy túllépett Glazunov zeneszerzői sikereinek korai előrejelzői. A második szerzemény nem csupán stílusgyakorlat: az ifjú komponista saját útiélményei tükröződnek spanyol tónusaiban.
Gogol emlékére illetve Egy hős emlékére. A következő két zenés sírfelirat egyaránt az orosz nemzeti zenei idióma mesteri alkalmazása csellóra és szimfonikusokra.
Befejezésül az Orosz Filharmonikusok muzsikálnak Dimitrij Jablonszkij irányításával. Glazunov 1900-ban szerzett Romantikus intermezzója egymagában is elegendő volna ahhoz, hogy szerzőjének helyet biztosítson a halhatatlanok körében.
