Az 1865 és 1936 között élt Alekszandr Glazunov 1906-ban fejezte be 8., Esz-dúr szimfóniáját. A látványos szimfónia a tragikum és az emelkedettség távlatait öleli föl. Glazunov talán ebben a művében áll a legközelebb Csajkovszkij patetikus világához. Az elmaradhatatlan orosz melodika sötét, már-már kísérteties tónusokkal társul, ami vélhetően a szimfónia keletkezésekor, 1905-ben lezajlott oroszországi események drámai emlékezetét idézi. A Moszkvai Szimfonikusokat Alekszandr Anisszimov vezényli.
9., d-moll szimfóniáját Glazunov sohasem fejezte be, noha egyetlen fennmaradt tétele keletkezését követően még 26 éve lett volna rá. Az okok nem ismeretesek, de tény, hogy a rendelkezésünkre álló, lenyűgöző nyitótétel önmagában is megrendítő élmény, fenséges korona a szerző szimfonikus életművén.
