Zenei kincsestár

Franz Schubert 1827 februárjában, Wilhelm Müller verseire készült „Téli utazás” dalciklusa nemcsak a zeneszerző életében, hanem a német dalirodalomban is csúcspontot jelent. Az eredetileg Winterreise címet viselő sorozat hősének útja kietlen téli tájon vezet át. Nyugalmat sehol sem lelhet, legfeljebb gyermekkori emlékeiben. Befagyott folyó, jéggé vált könny, lidércfény és varjúkárogás, - ezek vándorútjának jelképei.
A férfit, akit szerelmi házassággal hitegettek, elvándorol a ködös éjszakába. Istenhozzádot mond kedvesének: „Jó éjt! Áldjon ég!” - Hova megy? A sötétségbe, a hidegbe, ahol megfagynak a könnyek, ahol a hó betemet minden nyomot. Véget nem érő monológ ez a 24 dal, a magány, a kiúttalanság, a reménytelen vágyakozás monológja. A mű önéletrajzi jellegét egyértelműen sugallja a sorozat epilógusa, „A verklis” című dal. A vándor összetalálkozik a kintornással, aki dideregve, sípládáját forgatva járja az élet útjait. Nincs társa, nincs otthona, közöny veszi körül. És mégis: énekelni kell. Ez az élet értelme, az egyetlen remény.
Ez lesz a rendeltetése a „Téli utazás” hősének is, aki sorsközösséget vállalva a verklissel együtt vándorol tovább.
Schubert megrendítően szép „Téli utazás” - ciklusából a következő dalokat idézzük fel: Áldjon ég, Vízáradat, A hársfa, Lidércfény, A varjú, Letűnt napok, Ámítás, A verklis.
Polgár László énekel, zongorapartnere: Jan Schultz.