Őrtüzek

A kibocsátó országok a bevándorlásra és a kivándorlásra sokszor a megoldás részeként tekintenek; Marokkó esetében a Nyugat-Európából történő hazautalások összege megközelíti a GDP 10%-át, ezeket az összegeket sokszor nem nélkülözheti az adott kibocsátó ország – mondta rádiónknak dr. Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Mennyire partnere a kibocsátó ország az európai országoknak az integrációban? Számos országnak nincs kapacitása arra, hogy diaszpórapolitikát vagy hatásos diaszpórapolitikát folytasson. A török diaszpórapolitika viszont aktív, Törökország célja, hogy az elvándorolt emberek megőrizzék identitásukat – biztosítva ezzel a hazautalásokat. Marokkó azonban gazdasági szempontból jelentős mértékben kiszolgáltatott a nyugat-európai országoknak, ezért sokkal inkább figyelembe veszi az európai országok érdekeit, és nem támogatja a kívülállás érzésének erősítését a mecsetekben – hangsúlyozta Sayfo Omar.

Hol húzható meg a határ a nemzeti törekvések, az identitásmegőrzés és a radikalizmus között? Azok az iszlamista mozgalmak, amelyek Európában problémát okoznak, a kibocsátó országoknak is gondot okoznak. Ezért a radikális vallástudók sokszor Európában folytatják tevékenységüket, és bár a terrorizmus kihívásaival egyre komolyabb igény mutatkozik ezeknek a folyamatoknak az ellenőrzésére, ám alapvetően még mindig nincs kontroll Európában, így bárhogyan „sikeresen” tematizálható a közbeszéd. Ráadásul a diaszpórapolitikának egyre inkább része a vallási meghatározottság, így a kiüresedett, elvallástalanodott Európában könnyen utat talál magának ez a narratíva.

Az európai migráció kérdéseiről, a kibocsátó országok diaszpórapolitikájáról, identitásmegőrzésről és radikalizmusról dr. Sayfo Omárral, a Migrációkutató Intézet vezető kutatójával, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával beszélgettünk.