Zenei kincsestár

Kedves Hallgatóink! Ma estére Pjotr Iljics Csajkovszkij 2., cisz-moll zongoraszonátáját vesszük elő a Zenei Kincsestárból. A négy tételes művet különös szeretettel ajánljuk azoknak, akik szívesen barangolnak képzeletbeli tájakon. Csajkovszkij darabja ugyanis egy különös, lelki utazás az érzések tájain, lelki út az ember önmagára találásához, érzelmei átéléséhez. Hogyan fejeződik ki ez a zenében? Csajkovszkij egy meglepő, nagyon pregnáns kérdés-motívummal indítja a darabot, amelyet komorabb mollban azonnal megismétel. Mintha álomból ébrednénk hirtelen, hogy a hajnali sötétségben hirtelen ránk törjön egész életünk értelmének gyötrő kérdése. Az egész első tétel ezt a kérdést szegezi nekünk újra meg újra, mintha azt ismételgetné: ki vagy te, ember? És a tétel során megjelenő sokféle –derűs, álmodozó, légies, szerelmes- téma mind ezt az egy kérdést próbálja megválaszolni – sikertelenül. A tétel végén ugyanis, immár a végérvényesség magabiztos nyugalmával, újra elénk tornyosul a megoldhatatlan kérdés. Az Andante aztán különös birodalomba vezeti az elmélkedőt. Mintha ember nem látta, tündöklő barlangban járnánk, amelynek káprázata valami élettelen dermedtség jégtükre alól villan elő. Lassan, ahogy az ember beljebb merészkedik, kezdenek oldódni a jégoszlopok, míg a színek – az érzések tavaszi ébredése várja a vándort. (Egy évvel később írt, első szimfóniájának második tétele mutat bizonyos párhuzamot ezzel az andantéval – ott Csajkovszkij A titkok földje címet adja a tételnek!) A helyenként Debussyt megelőlegező scherzo és a záró Allegro vivo aztán az érzelmek egyre szélesebb skáláját veszi birtokába felszabadult szárnycsapássokkal, hogy érzelmeinek örömteli zuhatagában fürdesse meg a lelket, választ adva az első tétel kérdésére is: igaz érzelmeid felszabadulása vezet önmagadhoz, ember. A cisz-moll szonáta a 25 éves Csajkovszkij alkotása 1865-ből. Figyelemreméltó, hogy érzelmi ívének kiforrottsága mellett újszerű, merész megoldásokat alkalmaz, melyek közül egyik-másik az Anyegin és a Rómeó és Júlia melodikájában visszhangzik majd, míg a zárótételben az ifjú komponista magáévá teszi Liszt 11. Transzcendens etüdjének tanulságait, a romantikus átszellemültség szellemét. Leslie Howard zongorázik.