Zenei kincsestár

1. Jó estét kívánunk a Zenei Kincsestárból! Világhírű zenekarok felvételeiből válogató adásaink sorában ma egy olyan zenekar játszik két tételt, amely az elmúlt két évtizedben az ismeretlenség homályából előlépve a világ nagy zenekarait ámulatba ejtve a legelsők közé került.A birmingami városi zenekarról van szó, amely 1980-ban a dinamikus, fiatal karmestert, az azóta lovaggá is ütött Sir Simon Rattle-t köszönthette a karmesteri poszton. Hogy az angol iparváros –egyébként követendő- kulturális koncepciója révén világszerte ismert művészeti központtá vált, abban nem kis része van Simon Rattle-nak, aki –utólag úgy tűnik- tudatosan és elszántan fogott hozzá a vidéki zenekar világelsővé formálásához. A karmester 1955-ben született Liverpoolban. Ütőhangszeres és karmesteri tanulmányai után 1974-ben máris nemzetközi nagydíjat nyert a John Player karmesterversenyen. Rotterdami, Los Angeles-i, londoni, chicagói, San Francisco-i és torontói vendégszereplései mellett sem hagyott föl a birminghami együttes céltudatos formálásával, így mire a Berlini Filharmonikusok élére távozott, a birminghamiek a nemzetközi koncertélet és a lemezpiac vezető együtteseként vettek tőle búcsút. Ma két szimfonikus tételt játszanak legendássá lett karmesterük keze alatt. Elsőként hallgassák meg Claude Debussy Ibéria című szimfonikus művének első tételét. Debussy Képek címen hat darabból álló zongora- és három alkotást egybekapcsoló zenekari sorozatot komponált, előbbieket 1907-ben, a zenekariakat 1908 és 1911 között. Hallgassuk meg, hogyan kelti életre Ibéria kirobbanó atmoszféráját egy hűvös angol zenekar egy izzó képzeletű karmester irányításával.

Ha rengeteg hanglemezfelvételük közül csupán a nemrégiben befejezett Mahler-ciklus készül el, a Birminghami Szimfonikusok akkor is örökre beleírják nevüket az etalon számba vehető, megkerülhetetlen hangfelvételek nagykönyvébe. Mahler gyakorta túlburjánzó, monstruózus kompozícióit Sir Simon Rattle értelmezésében olyan kivételes intelligenciával tolmácsolják, ami segít megérteni ennek a modernitás útvesztőiben bolyongó, roppant érzékenységű, komplex pszichológiai képletek hanggá szublimálását újra meg újra megpróbáló komponistának misztikus alkotásait. A hatodik, a-moll, úgynevezett Tragikus szimfónia 2. Tétele következik: Andante moderato.