Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma a tél muzikális arcát keressük: Joseph Haydn oratóriumának, Az évszakoknak részleteivel igyekszünk kedvesebbé tenni ezt a zord évszakot. Haydn munkássága végén, mintegy összegzésként alkotja meg két monumentális oratóriumát, a Teremtést és Az évszakokat. Bár londoni útjai személyes élményekkel is megajándékozták az oratórium óriásának, Händelnek iskolateremtő művei tekintetében, Haydn oratóriumai mégis inkább csak külső jegyek alapján állíthatóak párhuzamba a szász-angol mester alkotásaival. Haydnnak már korai szimfóniáiban és operáiban is –mint amilyen a Filozófus szimfónia vagy az ő Orfeusz-operája- tetten érhetőek a felvilágosodás-kor eszméi. Ezek a művek –hasonlatosan a kor poéziséhez és piktúrájához- Rousseau szellemében hirdetik az ember és a természet harmóniájának akkoriban modern gondolatát. Innen ered a klasszikus természet-esztétika hűvössége és kimódoltsága is: a természet és az ember mint természeti lény először válik problematikus tárggyá a szellemtörténetben. A felvilágosodás válasza e tekintetben is meglehetősen hűvös, különösen az allegorikus és narratív megközelítésű költői művek esetében, és persze a zenében is, ahol a komponista ebből az irodalmi alapanyagból merít. Ha Vivaldi Négy évszakához hasonlítjuk, Haydn műve sokkalta leíróbb, didaktikusabb és –leszámítva néhány fölemelő részletet- meglehetősen szenvtelen. Az évszakok irodalmi alapanyaga egy angol költő, bizonyos John Thomas hasonló című alkotása, amelyet az a van Swieten báró alkalmazott Haydn keze alá, akit Mozart baráti köréből is ismerünk, és aki a Teremtés szövegírója is volt három évvel korábban, 1798-ban. A szövegek nem nyújtanak több izgalmat bármely leíró tankölteménynél, szerepelnek bennük fellegek, fák, hűvös fuvallatok, viharba keveredett vándor és meleg falusi lak – Haydn azonban a szimfonikus és operai eszköztár birtokában ízléssel festi alá a mai szemmel kissé sablonos mondanivalót. A darab szólistái –ugyancsak a korszellemnek megfelelően- falusi emberek: Simon gazda, lánya Hanna és Lucas, a vőlegény. Jelenlétük alkalmat ad arra, hogy Haydn osztrák népi elemeket is beemeljen az oratóriumba. Az évszakok zárótételei erkölcsi tanulságot fogalmaznak meg: a múló időben, a mulandó életben csak az erény nyújt biztonságot az embernek – a finálé a barokk zárófúgákat és Mozart Varázsfuvoláját juttatja eszükbe: túlvilági örömben ragyog. Haydn Az évszakok című oratóriumának téli tételeiből a Freiburgi Barokk Zenekar és a RIAS-Kamarakórus ad elő René Jacobs (rené jakobsz) vezényletével, a szólisták: Marlis Petersen, Werner Güra és Dietrich Henschel.