Zenei kincsestár

Hogyan tréfálkozik egy bécsi klasszikus? Nyilván valami klasszikus tréfával. Köszöntjük a Zenei Kincsestár kedves hallgatóit! Nos, anélkül, hogy viccet csinálnánk a komolyzenéből, az esztendő utolsó Zenei Kincsestárában mégiscsak körülkémlelünk, hátha a halhatatlanok hagytak itt nekünk valami mosolyra fakasztó muzsikát. Mozartnál most nem keresgélünk. Zenei tréfáját, melyet méltán nevezhetünk kukaparádénak vagy rafinált macskazenének, tavaly már lejátszottuk így Szilveszter tájékán. Egyébként is: január másodikától gazdagon árad majd a Mozart-muzsika a Magyar Katolikus Rádióból – az emlékév minden hétköznapján délelőtt negyed tizenkettőtől Mozartot hallgathatnak velünk. Keresgéljünk tovább! Beethoven kacagása egyelőre feltáratlan terület a zeneirodalomban. Ha klasszikus tréfára vágyunk, marad tehát Haydn papa, Esterházy Miklós herceg zenemestere, aki azért, ha akart, tréfamesterré is át tudott változni. Történt mindez 1772-ben, a nyári szezonban. A herceg nyaralása kezdett hosszúra nyúlni. Az udvari zenekar tagjai egyre türelmetlenebbül várták, hogy csomagolhassanak végre: a zenészlakások Kismartonban voltak, bennük a zenésznékkel és a muzsikus-csemetékkel. A helyzet –zenei szakszóval élve- „un poco drammatico ma non tragico” kezdett válni… Haydn akkor gondolt egyet, és elégedetlenkedő muzsikusai élére állt. De nem ám valami petícióval. Kiötlötte, hogy tapintatos, de félreérthetetlen módon ébreszti rá a herceget: ideje hazaindulni. Fogta magát, és az esedékes udvari koncert műsorán egy ötödik tételt biggyesztett a 45., fisz-moll szimfónia végére. Nem is akármilyet! Amikor ugyanis a herceg elégedetten végighallgatta házi szerzőjének -máskülönben gyönyörűséges- szerzeményét a briliáns nyitóallegróval, a tündérzenét idéző adagióval, egy menüettel és egy fényes, remek presto fináléval, váratlan dolog történt. A muzsikusok nem hajoltak meg, hanem tovább játszottak: a mű szokatlan módon újabb adagióba alakult át, és eztán jött csak a meglepetés! A zenészek szép sorjában lezártak egy-egy szólamot, majd letették hangszerüket, elfújták gyertyáikat, és komótosan kiballagtak a koncertteremből. Csak Tomasini koncertmester és maga Haydn maradt a darab végéig: nekik maradt még játszanivalójuk, és valószínűleg kuncogva lesték a tréfa hatását a herceg arcán. Az pedig megértette a tapintatos célzást, és az udvartartás hamarosan hazautazott. Haydn 45., „Búcsú” szimfóniájában leljenek sok örömet, figyeljék meg a zárótételben elbúcsúzó szólamok bájos fogyatkozását, a Zenei Kincsestár hallgatóitól az idénre ezzel a művel búcsúzik a szerkesztő, Marton Árpád – és a Trevor Pinnock vezette Angol Koncert.