Zenei kincsestár

1. Josquin Desprez: Adieu mes amours

2. Josquin Desprez: Se j'az perdu mon amy

3. Josquin Desprez: Baisez-moy, ma doulce amye

4. Nicolas Gombert: Musae Jovis

5. anon.: Bransles de village

6. anon. - Claudin de Sermisy: Prélude Languir me fais

7. ed.Claude Gervaise: Allemandes



2-3. Josquin Desprez Adieu mes amours című sanzonját hallottuk a Piffaro Fúvósegyüttes előadásában. A Zenei Kincsestárban ma a középkorba, azon belül is a középkori francia földre látogatunk a kiváló régizenei fúvósegyüttes kalauzolásával. A késő középkor, a reneszánsz korában a fúvószenének sokkalta nagyobb szerepe volt a zenei életben, mint azt korunk szimfonikus hangzáson nevelkedett ízlése el tudná képzelni. Igaz, a fúvós hangszerek régebben vannak jelen az egyetemes kultúrtörténetben, mint vonós vagy billentyűs kollégáik: az arab világból Európába települt bélhúros hangszerek szinte még egzotikus újdonságszámba mennek, amikor megszámlálhatatlan típusú furulyaféleséggel a kezükben minden valamirevaló uralkodói udvartartásban, sőt a szerveződő városok tűztornyaiban és közterein tanyát vernek a fúvósegyüttesek. A kor szerzeményei ráadásul különösebb előadói és stiláris meghatározottság nélkül kerülnek be a köztudatba, így a többszólamú éneklés világjáró burgundiai atyjának, Josquin Desprez-nek motettái, madrigáljai és chansonjai is. Hallgassunk meg két további chansont a francia mestertől a Piffaro különleges hangulatú előadásában!



4. A szólamok felépítésén a következő műben is jól hallani a többszólamú énekhangra való alkalmasságot. Nicolas Gombert szerzeménye éppen Josquin mester halála fölött kesereg a temetési gyászének témája köré szőtt variációban. Különféle hosszúságú és kiképzésű alt, tenor, baszus és mélyfurulyák szólnak elbűvölő összhangban.



5. A következőkben a lant, a duda és a tekerő is használatba kerül - és bár utóbbi akkoriban még úri hangszer (Vivaldi is szerzett rá concertót), a jellegzetes középkori hangzás legtovább a népzenében maradt életben , egészen napjainkig. Az ismeretlen szerzőtől való darab címe is Falusi tánc.



6. Panaszos, érettebb hangszeres kompozíció következik, melyet ismeretlen szerző nyomán Claudin De Sermisy, a középkori!- párizsi chanson mestere alkalmazott lantra és tenorfuvolára, az 1550-es évek közepén.



7. Igaz, hogy még majdnem fél évszázad választja el utolsó szerzőnket, Claude Gervaise-t Praetoriustól, aki elsőként foglalja szisztemakius, gyűjteményes rendbe a késő reneszánsz táncformáit, de az olyan, évszázadokig meghatározó műfajok, mint az Allemande már divatban voltak - bizonyíték erre a szerző 1540-1560 körülről származó tánca, melyet a Piffaro együttes ad elő furulyákon, lantkísérettel.